A következő bejegyzésünket Janitól kaptuk, melyet az anonimizálás után teszünk most közzé. A történet talán nem is annyira egyedi, inkább afféle klasszikus. Persze annyi csavarral benne, hogy az ember erre talán tényleg nem számít ennyi tapasztalattal a háta mögött. Ti jártatok már hasonló cipőben? Tessék ülve elolvasni, szó bennszakad, hang fennakad!

Legszívesebben úgy kezdeném a sztorimat, hogy Jani vagyok, 18 éves, és életem első párkapcsolati tapasztalatát szeretném megosztani veletek. De sajnos nem ez a szitu. 33 éves vagyok, a hátam mögött egy komolyabb, 5 évig tartó, és pár kisebb, 1-2 évig tartó kapcsolattal. Nem mondanám magam tipikus b*zinak, nem teszem magamévá minden hétvégén az Alterego táncrúdját, Grindr-en sem "fun now" a felhasználónevem, és nem egy arctalan torzó a profilképem, amin éppen hogy a farokméretem nem lehet látni.

Valahogy nekem a jó szexhez mindig kellett az intimitás, amit az egyéjszakás rapidrandik nem adtak meg. Mindig tudtam uralkodni az ösztöneimen.

Persze annak is megvolt az ideje, de főképp búfelejtőnek volt jó, nagyjából semmi másra. A Grindr és az egyéb rapid szerelmi portálok kiölik az emberből a lelket is. Szeretném azt érezni ennyi idős fejjel, hogy még van remény...

Bár nem tudom. A legutóbbi "próbálkozásom" már másfél éve tartott. Tudni kell rólam, hogy egy elég zárkózott, introvertált, inkább otthonülősebb ember vagyok. A srác, Gergő viszont pont az ellentétem volt mindenben, mégis passzoltunk. Megállás nélkül bulizott a barátaival, felszolgálóként dolgozott egy fővárosi menő étteremben, és állandóan kapta az ajánlatokat (mint azt utólag megtudtam, sajnos némelyikkel élt is rendesen) de nekem jól esett, hogy esténként hozzám jön haza, és mellém fekszik be az ágyba (1 év után összeköltöztünk - asszem hiba volt). Túl voltunk már minden szokásos meleg kapcsolatkezdési procedúrán: közös STD teszt, szerepek tisztázása, stb. Nem is volt baj.

Én azt gondoltam, együtt vagyunk, hiszen minden jel erre utalt. Eszem ágában sem volt az ellenkezőjét feltételezni. Együtt éltünk, együtt szerveztünk programokat a hétvégékre, együtt jártunk nyaralni és rengeteget beszélgettünk. Aztán egyszer csak elkezdett hirtelen távolodni tőlem, úgy éreztem. Amikor már második hete nem szexeltünk, megkérdeztem tőle, hogy mi van, van-e valami baj, vagy hogy egyáltalán mire véljem a helyzetet. Kb. 3 napig depressziós volt, és alig tudtam vele érintkezni,

aztán egyik este végre kinyögte, hogy az egyik sráccal, akivel mostanában szexelt, elszakadt a gumi és most fél, hogy lesz valami nemvárt pajtás a szervezetében.

Hát k*va jó. Ismeritek a He's just not that into you c. filmet? (magyar címe Nem kellesz eléggé, a szerk.) Na abban van egy jelenet, amikor a Bent alakító Bradley Cooper elmondja a feleségének, Janine-nek (Jennifer Connelly) nagyjából az OBI közepén a csempeosztályon, hogy lefeküdt egy másik csajjal. Na kb. úgy éreztem magam én is. Nem tudtam, hogy ledobjam-e a 4. emeletről, szétverjem a fejét egy tükörrel, vagy csak szimplán küldjem el a p*csába, esetleg van-e kiút ebből az elmebajból. Sajnos a kanapén alvás nem volt annyira opció, mert kis lakásban laktunk (az enyémben), ő meg ekkor már rég felmondta az albérletet. Szóval inkább egy barátomnál aludtam, és hármasban az alkoholpajtival aztán próbáltunk egy kicsit távol kerülni az aktuális realitástól.

Az első kérdésem az volt, hogy mi az, hogy az egyikkel? Volt több is? Aztán kiderült, hogy volt. És most jött a számomra legmegdöbbentőbb része a beszélgetésnek, pedig azt hittem, akkor az állam már nem fog többet koppanni a konyha kövezett burkolatán. De amikor a következő választ meghallottam, hirtelen azt hittem, 33 éve bolygót tévesztettem.

"Hát persze! Dehát nem is értem, miért csodálkozol ezen annyira, hiszen sosem mondtuk ki, hogy együtt vagyunk."

Na ezen a ponton annyit tudtam mondani neki, hogy ott az ajtó, és takpics. A cuccaidat meg majd elküldöm postán. Még nem jutottam odáig, hogy találkozzak vele és megbeszéljük. Szerintem nincs is mit.

Szóval itt tartunk, azóta felkerestem egy pszichológust és most azt próbáljuk felfedezni közösen, hogy mi vonz a bántalmazó nárcisztikus f*szparasztokban, és hogyan kellene ezeket a jeleket észrevennem mondjuk az első 5 randi alatt. Nem másfél év után...