Mindenkinek arra van ideje és kedve, amire akarja, hogy legyen – tartja a mondás. A mai világban, némi tapasztalattal a hátam mögött mondhatom talán, hogy kiváltképp a meleg világban, a külsőségeken azonban egészségtelen mértékű hangsúly fekszik, mintsem kellene. Misi története sem egyedi, hallottunk már hasonló sztorikat, amikor a párkapcsolati törekvés valójában nem is bírt akkora belső motivációval, mint azt elsőre gondoltuk.

27 éves, átlagos pasi vagyok. Az átlagos alatt azt értem, hogy van egy irodai munkám, normális albérletem, rendesen keresek, amiből félre tudok tenni, elmegyek évente legalább egyszer nyaralni, és az edzőteremet sem csak az Instagramról ismerem. Szerintem normálisan is nézek ki, nem vagyok kifejezetten szép, de adok magamra, az egészségemre és a táplálkozásomra is. Olyan heti átlagosan 2x járok le edzeni, némi kardio, meg súlyemelés ilyenkor a program. Szerencsére a génjeim elég jók ilyen téren, nem vagyok hízékony, és gyakorlatilag 25 fekvőtámasz után meglátszik rajtam a „munka”. Természetesen az edzőteremben így is az erősen átlagos (alatti) kategóriába tartozom. Fiúk és lányok között is van vegyesen olyan tipikus gyurma, akit mindannyian ismerünk: minden levegővételét lehet hallani, annyira szabályosan végzi a gyakorlatokat, szép felsőteste van, bár a háta kicsit ragyás a különféle tápkiegek mellékhatásától, és

2 percenként megnézi magát a tükörben, sóvárogva az állandó önigazolásért, miszerint napról napra közelebb került a tulajdonképpeni elérhetetlen céljához: hogy tetszen magának.

Pedig csak távolabb került, bár ő ezt valószínűleg sosem fogja megtudni. Nyilvánvalóan kompenzálnia kell valamit.

Megismertem egyszer az egyik buzifogón egy srácot. Írogattunk egymásnak, aztán küldött képeket magáról, amire egyből bejelzett a radarom: Misi, ne csináld, ez is csak egy testképzavaros, öntelt fasz. Szép teste volt, láthatóan sokat járt edzeni, borotvált, barna bőre volt. Egyre inkább hasonlított egy magazinból kipattant modellhez. Azért adtam neki még egy esélyt, és akkor úgy tűnt, hogy ebből még lehet valami, így elkezdtünk randizni. Én is szimpatikus lehettem neki, egyre többet találkoztunk, aztán úgy a 4. randin az ágyában kötöttünk ki, a terv szerint együtt aludtunk aznap. Szerintem ilyenkor normális, hogy ha van valami dolga egymással két embernek, akkor egy ilyen szituban a kémia némileg átrendezi a hormonháztartást, aminek kézzel fogható eredményei vannak.

Nos, ez esetben konkrétan az történt, hogy semmi nem történt, ugyanis nem állt fel neki.

Hirtelen nem is tudtam mire vélni, hogy ez mitől lehet, persze mire gondol az ember: biztos valami lelki oka lehet. Megcsalta az előző pasija, friss a szakítás, valami más trauma érte nemrégiben, „még nem áll készen”, vagy csak szimplán mégsem jövök be neki eléggé. Próbáltam nem tudomást venni az esetről, együtt aludtunk, aztán gondoltam, majd az idő elválasztja, miről is van szó – ha akarja, pedig úgyis elmondja.

Teltek a napok, a hetek, randiztunk újra és újra, aztán csak nem akart jönni az a bizonyos megerősítő második ágyjelenet, mindig keresett valami kibúvót. A sokadik alkalommal, amikor már nyilvánvalóvá tettem a szándékomat (talán már 4-5. hete randiztunk), és elértünk az ágyig, ugyanez történt. Megint semmi, mintha ott sem lettem volna, fél 6 lett ott lent. Ekkor már nem bírtam tovább, és rákérdeztem a nyilvánvaló problémára. Ekkor megfogta a kezem, a szemembe nézett, és azt mondta:

Most nagyon sok hangsúlyt fektetek a testépítésbe. Ez egy 2-3 évig tartó folyamat, aminek kb. a felénél vagyok épp, de sajnos a táplálékkiegészítők mellékhatása, hogy nulla a libidóm, nem kívánom a szex semmilyen formáját, és nem áll fel.

Engem kicsit sokkolt ez a magyarázat. Kérte, hogy mivel nagyon szimpatikus vagyok neki, és szeretné folytatni az ismerkedést, legyek türelemmel.

Tessék? Várjak még másfél évet, hogy szexelni tudjunk, mert te éppen a testeddel vagy elfoglalva?

Igen, konkrétan ez volt az elképzelése. Szerinte nekem kellene megértenem, hogy ez mennyire fontos most neki, és a mi szerelmünk kibontakozása pedig ráér, azt nyugodtan parkolópályára lehet tenni, addig esténként römizünk a szex helyett. Hát szerintem nem, nekem erre nincs másfél évem, ezért ezután a mondat után lezártam az ismerkedést.

Hogy mi a problémám? Aki így gondolkodik már egy kapcsolat elején, az sajnos a későbbiekben is hasonlóan fog priorizálni. Mindig lesz fontosabb. A nyilvánvaló testképzavarát elkezdte egy káros/kóros szenvedéllyel kompenzálni. Ez persze részemről rendben van, hiszen ki vagyok én, hogy meg- vagy elítéljek másokat, de akkor nem értem, miért borult le a lábam elé 2 hónappal később zokogva egy meleg szórakozóhelyen, hogy ő annyira megszeretett, és velem szeretne lenni… Mit is szeretnél akkor pontosan?